Kézbesítetlen

2013. március 06.

Wed, 06 Mar 2013 17:19:56 +0100

Bocsáss meg! Mert hát most úgy hiányzol! (Igazából nem tudom, mit és miért írok, csak jobb, mintha sírnék, pedig ha ketten lennénk egy szobában egy pillanatra - vagy egy órára -, most a karjaid közt kuporognék és sírnék. Megnyílnék? Talán.) Ezt most így nem tudom. Csak így fáj, hogy nem tudom, hogy áll a világ körülöttünk. Megvakultam, amikor a nyakadhoz bújtam, és hogy megnyugtassalak csókot súgtam rád. Szeretném, hogy hozzám bújj! Szeretnék a karjaid közt bujkálni, mert túl sok az árnyék, ami körülöttünk van.
Borzasztóan félek. Rettegek, hogy rossz ember vagyok, vagy valamit elrontok, vagy a világ rúgja fel saját rendjét és tartok tőle, hogy én ehhez kevés vagyok. Hogy összeroppanok az elvárások gyűrűdző tömege alatt. Hogy barátok, tanárok vagy a család mit szól. Hogy nem látják, amit én látok és érzek. Félek, hogy fel fogom adni, hogy összetörlek (miközben imádlak), mert körülöttünk azok az árnyak a nyakamba kúsznak és fojtogatnak.
Hiányzik valami. A barátaim, meg a béke, de annyira kettős a világ! Te adod a megnyugvást, s mégis miattunk kavarog a tenger és háborog.
Nem tudom. Bocsáss meg!
Ölelj át!

Rossz kedvem van…

Photo

Wed, 06 Feb 2013 17:57:53 +0100

szabályosan fizikai tüneteket produkál a szervezetem, annyira hiányzik

Thu, 31 Jan 2013 22:51:09 +0100

hányinger, izomfájdalom…

2013.01.13.

Sun, 13 Jan 2013 18:33:20 +0100

Kedves Kristóf és Kristóf!

Rég írtam már. Bocsánat. Elengedtelek és egy picit el is felejtettelek. De nem nagyon, ne félj! Figyellek ám, nem menekülsz! Nyugi, csak viccelek.

Szóval… most mégis írok, mert szeretném, hogy tudd, hogy hm… nem tudom hogyan is kéne kifejeznem ezt. Általában az emberek erre szokták azt mondani, hogy boldogok, de tudod, én nem így látom a boldogságot.
Most olyan kiegyensúlyozott és nyugodt vagyok. Békésen és kipihenten tekintek a dolgok elé, mert most megváltozott a levegő összetétele. A szobámat beborítja az illata, a bőrömet pedig érintésének emléke simogatja. Holnap megint találkozunk és… Folyton a szemem előtt lebeg az a két csillogó kék szem, az a huncut mosoly, az a békés arckifejezés…

Még nem tudom, hogy lesz a továbbiakban, de tudod mit?! Most nem is érdekel! Érted?
Nem aggódom, nem tervezek, nem számít!!! A kontrolmániás őrült barátod végre elengedte magát és csak mosolyog! Melletted ez nem valósulhatott meg. De most mellette igen, és ez annyi, de annyi sok örömmel tölt el!!!

Remélem Veled is minden rendjén van! :)

Baráti üdvözlettel,

Kata

Prónai Kristóf! :)

Sat, 05 Jan 2013 15:55:57 +0100

Prónai Kristóf! :)

Photo

Sun, 30 Dec 2012 21:53:25 +0100

11typewriters: j0shoooa: UI (by hollypotato2) -

Fri, 28 Dec 2012 17:25:05 +0100

11typewriters:

j0shoooa:

UI (by hollypotato2)

-

Photo

Fri, 28 Dec 2012 17:20:47 +0100

Kormos Kata - Éjszakák

Fri, 14 Dec 2012 22:56:00 +0100

Tudod te, hány éjszakán
zokogtam érted ágyba fúlva,
térdeltem, álltam, félve rúgtam,
hogy fájdalmam ne éljem át?

Tudod te, hány éjszakán
ordítva súgtam fel az égbe,
tomboltam, békén vágytam érted,
és elhittem, hogy egyszer még talán…

Tudod te, hány éjszakán
tűrtem én, gyáva megrögzött létem,
harcoltam béklyók tengerében?
Tudod? Azt hiszed, hogy még, ha fájt,

Tudod, hogy hány éjszakán
ültem, mint bamba, hangtalan néma,
esztelen léha, veszettül béna,
elgurult - vagy annak vélt - karát.

Én tudom, hogy hány éjszakám
ment végleg gyötrőn messze a végbe,
s segített kérnem ezer új téged;
Búcsúzom én, te szép barát!

Photo

Thu, 29 Nov 2012 16:02:43 +0100

múlt idő

Thu, 29 Nov 2012 16:01:46 +0100

múlt idő

Én nem vagyok Serena van der Woodsen és ő nem Dan Humphrey

Sun, 18 Nov 2012 09:15:00 +0100

Szeretem? Egyértelműen. Szerelmes vagyok belé? Sosem leszek rajta igazán túl. De ez nem azt jelenti, hogy úgy igazán szerelmes leszek belé örökre, vagy ilyenek. Ez csupán egy ilyen kötődés, emlék. Butaság az egész.

Tudjátok mostanában folyamatosan veszekedtünk és az egyetlen dolog, amit ebben az esetben helyesnek láttam, nem kínozni tovább.
Borzasztó sokat bántott, tény. De, ha én el tudtam engedni őt, akkor itt volt már az ideje, hogy ő is kapjon egy kis segítséget az elengedéshez.

Ma este - illetve tegnap - Odahívattam magamhoz. Részeg volt, én be voltam csiccsentve… ~~vagy legalábbis neki így tűnt~~. A barátaim órákat veszekedtek vele, hogy miért bánik így velem, hogy miért nem képes dönteni, hogy mit akar tőlem stb,stb.(Ezt nem terveztem, de jól jött) Közben megkapta tőlem burkoltan, hogy én még összejönnék vele, majd egész este ezzel zrikáltam.
Nagyon sokáig nem sikerült megértetnem vele, hogy ez nem király.
Legalább 10 villamos megállóban készült otthagyni és mondtam, hogy jó, hagyjon (sértődötten) de tudtam, amíg nem hagy ott, addig nem állok jól.
A történet ott zárult, ahol újrakezdtük 2012. 01. 28. (28 baaaazd meeeg o.O) Végül otthagyott és ez így volt rendjén.

Egy éve, amikor újra kezdtük azt mondta, hogy nekünk már nem kéne ezt tennünk, nem is kéne ismernünk egymást szinte. Igaza volt. Januárban valami megváltozott. Először mélyült a barátságunk, de aztán be kellett látnunk, hogy mi már csak veszekszünk. Én nem akarom többet bántani
Amikor legutóbb telefonáltunk, úgy tette le, hogy nem kéne többet beszélnünk, de ismerem! Megkeresett volna. Most már nem fog.

Tudom. Radikális. De működik. Most olyan határokat léptem át, amivel ő már nem fog tudni mit kezdeni, és jobb lesz ez így.
Meg kell tanulnia nélkülem élni, és sikerülni fog neki, mert nekem is sikerült nélküle és PK nélkül és Laci nélkül és Robi nélkül…
A barátok jönnek mennek. Nem számít, milyen fontosak, vagy milyen mély nyomott hagynak bennünk, milyen kedvesek, vagy milyen gorombák.

Csak az számít, hogy mikké válunk általuk. Vannak barátságok, amik hosszú távra szólnak, de vannak olyanok is, amik olyanok, mint a hullócsillagok. Hirtelen tűnnek fel, fényesen ragyognak, de hamar eltűnnek, a kívánságunk mégis valóra válik általuk.

ui.: ezt a technikát is egy Kristóftól tanultam. Mit mondhatnék?

De azért remélem minden rendben lesz és rá fog jönni, hogy mit tettem és miért. Rá fog jönni, hogy miért kellett a radikális eszköz. Remélem egyszer rá fog jönni, ahogy én is rájöttem anno. :)

uui.: Egy szóval sem hazudtam természetesen. :)

Én nem azt akarom, hogy a nyakamba lihegj és zaklass, mert úgy érzed, hogy ezt KELL tenned. Én azt szeretném, hogy keress meg, ha úgy érzed, hiányzom, beszélje velem - hozzám -, harcolj értem, és ha azt kérdezem, hogy fontos vagyok-e, akkor mondd, hogy Igen.

Sun, 11 Nov 2012 17:03:00 +0100

De ha nem így van, akkor fogd be és merd kimondani, hogy leszarod az egészet.

Én kimondtam, hogy ebből elegem van. Most Te Jössz!

Photo

Sun, 23 Sep 2012 16:22:07 +0200

Azt szeretném, hogy eszedbe jusson, hogy elfelejtettél.

Sat, 08 Sep 2012 22:37:58 +0200

"A hangulat olyan volt, mint az egynapos jég: a törékeny felszín alatt mély víz, mégis át kell kelni..."

Wed, 05 Sep 2012 22:46:08 +0200

“A hangulat olyan volt, mint az egynapos jég: a törékeny felszín alatt mély víz, mégis át kell kelni rajta, óvatos, tapogatózó léptekkel. A két ember olyan meghitt viszonyban volt, a szakadék mégis olyan mély volt közöttük, hogy kockázatos volt megpróbálni hidat verni fölé. Nem volt mit mondani, nem volt téma.”

- (via imobstinate)

Photo

Fri, 24 Aug 2012 07:55:45 +0200

2012. augusztus 8.

Wed, 08 Aug 2012 01:31:09 +0200

Szia!

Szörnyű időzítés. Tudom. Csak most épp annyira kikívánkozik belőlem! Sőt! nem csak most, hanem úgy általában mostanság.
Ugyan csak egyszer beszéltünk újból úgy igazán, de borzasztó nehezemre esett, hogy ezt ne dörgöljem az orrod alá.
Szörnyen megbántottál és tulajdonképpen nem értem, hogy miért nem tiportalak még a földbe. - Kegyetlenül hangzik? Tudom. Ismersz. Így azt nagyon jól tudod, hogy azok után ,hogy így megaláztál (kétszer is) tőlem teljesen szokatlan, hogy semmilyen jellegű megtorlást nem kaptál. Még az arcomat sem kellett látnod, mikor megbántottál…

Tudod, amikor itt hagytál 2 hónapra egyedül, először csak őrlődtem és kerestem, hogy mit rontottam el. Érted? Magamat hibáztattam, mert féltem, hogy elüldöztelek magamtól és sosem látlak.
Aztán haragudtam, szörnyen. És végül úgy tudtam lenyugodni, hogy elnyomtam minden érzésemet. Borzasztó baromságok lettek ennek a következményei.

Már nem számít.
De ami számít, az az, hogy ez nem volt tőled fair!
Miért? Lássuk!
Amikor szakítottunk 3 éve, egy telefonhívás volt az egész. Nem láttad az arcomat én meg elküldtelek melegebb éghajlatokra valami rideg hangon. Három napig nem is sajnáltam, majd kitört belőlem a fájdalom. Mikor elkezdtem megnyugodni - a hónap vége felé - jött egy hívás ismeretlen számról. Telefonbetyárkodás. Ismerem. És ismered te is. Mert a Te hangod volt. Pontosan egy hónapra a szakításra. ~~Köszönöm.~~
Következő hónapban ismét megtörtént, majd rá egy hónappal megint. Mindig mikor épp kezdtem egy ici-picit jobban érzeni magamat.

Köszönöm.

Most viszont… Itt hagytál egy telefonhívás után. Ismét nem tudtam, hogy mit rontottam el. Csak álltam, mint egy buta kislány, hogy mit kéne tenni és hagytam ,hogy elöntsön a kétségbeesés, majd a harag, majd mindent elzártam, mert amikor újra meg újra megpróbáltam felnyitni a kapuját a lelkemnek, annyira, de annyira fájt a hiányod, hogy nem tudtam mit tegyek, csak azt tudtam, hogy ezt nem bírom.

Egyik este, amikor épp az egyik fájdalomrohamom leküzdésén voltam eszembe jutott valami, amit mondtál.
Rékáról volt szó, hogy ő mennyit jelentett neked. Ezzel nincs semmi baj. Természetes. De mindezt úgy tudtad mondani, hogy az annyira fájt!!! Tudod, miért?
Mert úgy mondtad, hogy ezzel azt sugalltad, hogy az összes többi kapcsolatod semmiség volt. Hogy nem jelentettek semmit. Beleértve a miénket!
Ha így van, oké. De NEM akarok tudni róla!
Lány vagyok! Egy törékeny, porcelánszívű kislány, akinek olyan szép illúziója volt az első beteljesült szerelméről!

Kérlek, legalább ennyi eszed legyen és több lánynak - akinek Te voltál az első igaz szerelme - ne mondj olyat, hogy az számodra semmiség volt!

Tudod, miért külön kiborító?
Én… Annyira abban a tudatban éltem, hogy az neked különleges volt. Mert neked is én voltam az első kapcsolatod, az első csókod is.
És mindez - azzal az egy mondattal - semmissé vált.

Már rég le kellett volna ezt írnom, de most így is jó lesz. Úgyse küldöm el.
Nincs értelme. Te ezt a barátságot már rég nem akarod. Tiltakozol ellene, de nem mered kimondani. Nem tudom miért löksz el magadtól. Túl fáradt vagyok én már ehhez.

De jobb, ha egy dolgot megjegyzel!
Szeretlek, és ezen még én sem változtathatok!

Sokszor ölel,
Kata

"Hitetlen vagyok mert mindig, mikor rám nézel rád nézek és átérzem, hogy újból beléd régről belém..."

Thu, 19 Jul 2012 13:14:00 +0200

“

Hitetlen vagyok

mert mindig, mikor rám nézel
rád nézek
és átérzem, hogy újból beléd
régről belém
a végzetembe fagyok

egyedül önmagam sem vagyok.

”

- Kormos Kata

Photo

Fri, 06 Jul 2012 17:39:42 +0200